2017. február 3., péntek

Egyszer te is


A hatalmas ház a kerttel lassan összement.
Elsprintelt a fák fejéről az ég. Pedig majdnem 
elértem, mint kis gyerek. Egyedül csak a 
plafont volt nehéz. Az öregek háta egyre 
görbült, én meg több cipőt is kinőttem.
De a világ meg sem érezte közben, hányan 
haltak vagy érkeztek a földre. Aztán Isten 
kivasalta, ami összement. Előbb a gyerek 
tűnt el belőle, és rádöbbentett a ház nem is 
kicsi. A mennyezetet már nincs kivel elérjem.
A kert is kitágult. Ismét végtelen. Minden 
újnak hat, pedig ódon. Észre se vettem, úgy 
lettem öreg, mint szememben ők voltak akkor.


2017.02.03.
Zsefy Zsanett

A végleges verzió címe:Elmosódott kontúrok.

2 megjegyzés:

Zsefy Zsanett - Bakkné Szentesi Csilla írta...

Korábbi tördeléssel:


A hatalmas ház a kerttel lassan összement.
Elsprintelt a fák fejéről az ég.
Pedig majdnem elértem, mint kis gyerek.
Egyedül csak a plafont volt nehéz.
Az öregek háta egyre görbült,
én meg több cipőt is kinőttem,
de a világ meg sem érezte közben,
hányan haltak vagy érkeztek a földre.
Aztán Isten kivasalta, ami összement.
Előbb a gyerek tűnt el belőle,
és rádöbbentett a ház nem is kicsi.
A mennyezetet már nincs kivel elérjem.
A kert is kitágult. Ismét végtelen.
Minden újnak hat, pedig ódon.
Észre se vettem, úgy lettem öreg,
mint szememben ők voltak akkor.

Zsefy Zsanett - Bakkné Szentesi Csilla írta...

Új címen fut: Elmosódott kontúrok.