2015. december 27., vasárnap

szeretet a lefolyóban

(átirat)

látod a keresztet a hátamon
hát én faragtam magamnak 
s a kínpadot sem más ácsolta
csak a millió csoda emelte elé a fákat égig
gyökerükkel a földet sem érik
valahol szívtájon fakadnak
az erek vértelen kapillárisok

karácsony közeleg
bizonytalanul állok 
de majd csillognak körben a díszek
rumos-diós mai ízek
cédéről mennyből az angyal
röpít a retro a modern dallam
szeretni jó szeretni kell
egy két há napig a csapból is folyik
és ünnep után 
a kanális


2011.11.28.-2015.12.27.-2016.02.11.
Zsefy Zsanett

2015. december 3., csütörtök

Profi(l)váltás

(Korábbi címe:  KöltŐ .)


Esküszöm, hogy költő lesz belőlem
- nem huszadrangú, könyvvel, könyvtelen -,
holnaptól, ha követem a trendit,
- az obszcenitással ismerkedem -.

A sarki kocsma barátom régről,
kutyám előtte hagyja nyomait,
egy kupica pálesz - kölcsönpénzből -
haveroknak biz kiskapukat nyit.

Múzsámat az egyetemes térből
átkonvertálva síkba helyezem,
úgy viszont csak széle-hossza látszik,
hát képzeletem is befektetem.

Adonisszal két dimenzióban
így sokszor voltam közös nevezőn,
de más alapra helyezem holnap,
ha kiadónál én leszek nyerő.

Ha nem elég a poeta vérhez,
olvasó híján véleményezek,
a verstan fel keveseket vértez,
de azt már tudom, mást hogy csesztetek.


2012.11.28.-2015.12.03.
Zsefy Zsanett-Cédrus65

2015. december 2., szerda

avitt

kellene valami szaftos valami pikáns
de kavarog a gyomrom ha hozzáfogok
a pucérság hiába valóság
már megszokott hogy inkább eltakarod
a mi kellene és kinek már rég nem izgat
egy életöltőn át csak megfeleltem
feleltem ha kérdeztek okosak vagy buták
diplomatikusan hogy a durvát rejtsem

kellene valami hogy fennmaradjak
az elmúlt századokban könnyebb volt
belőlem hiányzik az is hogy martak
s a tehetség mellett hogy nem vagyok holt
kellene valami de azt sem érne
nyakig merülni már kevés
piár kellene és jó pár évet letagadni
az istenét

kellene valami szaftos pikáns
de szégyellném magam ha gyermekem
művem olvasná ami csak diák
szájából hangzana hitesen
így avitt a versem és az se vitt bűnbe
hogy matrónaként ha lángolok
angyalt kiáltok de szőrös bőrbe
öltözött ördöggel álmodok



2015.12.03.
Cédrus65

2015. november 30., hétfő

Te vagyok benne


azt hiszed ha versben élek
jogod van miszlikre
szedni

mert elfogadni képtelen vagy
két világomat
hazudjak én is
akár a messze földről jött?!

pedig tükröd lehetnék
ha megértenéd
a vers választ
bennem születik-e
vagy meghal
mielőtt felnőtt volna benned


2015.08.06.-2015.11.30.
Zsefy Zsanett-Cédrus65

2015. november 28., szombat

Pöttyöző



Két katica találkozott.
Egyik tele pöttyökkel.
A másiknak alig jutott,
ezért röpköd rossz kedvvel.

Katkavilág mindig békés.
Ismeretlen ott a baj.
Ha valaki nem tart lépést
nem mondják rá, hogy nem raj.

Megállnak, hogy utolérje.
Szállni később is lehet.
Van idő a dicséretre,
hogy ne ejtsenek sebet.

A pöttyök biz' privát pacnik.
Megosztani nehézkes.
Elhitetik, hogy ha pajtik,
nélkülük is rém édes.


2015.11.28.-2016.05.16.
Cédrus65




Bogyó


az én kicsim  édes bogyó
piros arca cseresznye
kacagása sosem fogyó
mint fülemüle ha nevetne

lábai kis hangaszálak
négy évszakban toporgók
nem torpannak bárhogy fárad
ő egy örök mocorgó

idő rejti a nagy titkot
tüzet olt majd vagy tanít
mindenre ajtót kell nyitnod
ha szeretete elvakít


2015.11.28.
Cédrus65

2015. november 23., hétfő

minden nap születésnap


a reggel szétguruló percei mögött
ma is tántoríthatatlanul
hordja halomba a nap
a sok billiárd fotont
hogy két pont között ismét
több dimenzióba alkosson
a születéstől kezdve hamvadó
időintervallumon


2012.05.05.-2015.08.19.
Cédrus65-Zsefy Zsanett
*
a "születésnap(odra)" átirata
*

2015. november 20., péntek

Szív piercing



Sebet metsz a fák testére, ág bogára felhő feszül.
Megszületni készül s délre harangszóval utcákra ül.
Fekete, mint letűnt emos, ég fülére varjú akadt.
Ott lóg az míg mindent elmos alatta a gyors zivatar.
Akkor leszáll a vállamra s károgva szívembe hatol.
Megszokta, hogy odabent is miattad sok vihar tarol.

2015.05.16.-2016.02.10.
Cédrus65

2015. november 19., csütörtök

megmásíthatatlanul

Az Álmodozó versem átirata 


hányszor öntöttem szoborba arcodat
hogy körbecipeljem akár egy trófeát
a nekem tökéletest a bronzból elevent
csak lélegzetvételkor éreztem
gipszporral lett tele a tüdőm
pedig azt hittem tökéletest alkottam

elfelejtettem hogy én is egy
megismételhetetlent játszó másolat vagyok
DNS-láncokkal celládba rabosítottak
az angyalok


2014.11.22. - 2015.11.19.
Cédrus65

2015. november 16., hétfő

Levegőtlen

 - egy korábbi versem - Levegő(t)! - átirata -
Levegőt(len) 


Néha sok, máskor alig.
Beosztanád holnapig.
Mint korty vizet a tengeren,
míg holnapodat retteged.
Onnan ide hív az út.
Ott bozótvágó, puska, rúd.
Itt falat húznak, védenek,
be ne juss, de kérheted.
Alámerülsz vagy partot érsz,
hullafoltos lesz az ég.
Magad maradsz, nem vitás.
A más világ is másvilág.
A bárka ring. A kéz lebeg.
Hír leszel. Mások fegyverek. *


2015.11.16.-2016.10.15.
Zsefy Zsanett(Cédrus65)

*A lecserélt utolsó sor:
De tovább lépnek a fegyverek.


2015. november 12., csütörtök

Halasztási kérelem - átirat



Mostanában esténként
felhőtekercsekre üzenetet írok
Istennek,
és az égig érő fák hegyére tűzöm:
Bár az idő és a tér körötted végtelen,
én még maradnék egy keveset.

De túl világos már minden.
A Nap hét ágán hét sárkány okád tüzet.
Eloltani mégsem vágyom, mert
nélküle senki leszek.

Az égen egyre több az ismerős csillag.
Távcsővel egy sem látható.
Ujjbegyemben elmaradt érintések.
Be nem gyógyulók.

A zsibbadás végigfut a Nap gerincén
lépéselőnyt adva az éjnek, és
utat vág nekem is a ködben
a csillagfoltos messzeségbe.


2014.11.16.- 2015.09.11.-2015.10.05.
Zsefy Zsanett

2015. augusztus 24., hétfő

toporgó



már kétkedem hogy úgy jó ahogy lenne
de az sem jobb ha úgy van ahogy van
a volt is hamis bárki bármit tenne
a mának a jövő nem nagy vigasz
így nem tudom hogy mettől meddig mérjem
hogy úgy tűnjön az egész nem hazug
mert amit látok más mint amit nézek
és a hang is torzít mire hozzám jut

már kétkedem hogy tovább lehet írni
a sor eleje még semmit sem mond
a mondat végén értelmetlen sírni
ha á után más nem jutott csak pont
így hallgatok hisz nincs amit megosszak
a csend beszélne ha nem lenne zaj
a zaj mögött a csendet még nem érted
de ha kitisztul már késő lesz a jajj 


2015.08.24.
Zsefy Zsanett

2015. augusztus 6., csütörtök

Tinibáj - átirat

https://youtu.be/s46Ntk8aPK4


A Simonyi úton hajolt rá az este. Egyszerűen, csendben,
szinte szeretgetve. Tini szíve ismét megvadult, ahogy a
Hold ezüstje hajába túrt. A sok pimasz árny a fák mögül
sziluettjébe elmerült. A szoknya ránca combra simult.
Nem férfi kéztől, szemtől pirult. A Pálma felől régi slágerek
kúsztak végig a flaszteren, és az öreg hársak járdaszélen
bólogattak hozzá szótlan, szerényen.
A fodros ég még nem szakadt. Felhőcsipkéje amit kell, takart.
De a lányos hév és a szende báj így is elbűvölte az éjszakát.


2010.07.24. -2012.06.12.-2016.12.19.
Zsefy Zsanett 



2015. augusztus 3., hétfő

a lelki fájdalom anatómiája - átirat



előbb csak a talajt veszíted el 
gyökereid a semmibe kapaszkodnak 
gyomrod helyén hurokba akadt vad 
lassan rád kérgesedik az idő 
szívedből vértelen száraz ágak 
törzsed lebénul
agysejtjeidre pókháló feszül 
idegen a világ kint is bent is 
a fájdalom boncasztalán 
fekszel szétforgácsolva 
nélküle 


2015.08.03.
Zsefy

2015. július 30., csütörtök

a lelki fájdalom anatómiája


előbb csak a talajt veszíted el
gyökereid a semmibe kapaszkodnak
gyomrod helyén hurokba akadt vad vívja haláltusáját
lassan rád kérgesedik az idő
szívedből vértelen száraz ágak csüngenek
törzsed bénult
agysejtjeidre pókháló feszül
idegen a világ kint is bent is
és a fájdalom boncasztalán szétforgácsolva 
fekszel 
nélküle


2015.07.30.
Zsefy

2015. július 26., vasárnap

Holtomiglan

...átirat - 2...


Én oktalan beloptalak, s most itt dobogsz 
e szűk keretben. Míg kezemben kihűl a hely,
tenyered melege útra kel.

Az égben köttetett, mi lent vált valóra, 
és az óra azóta ketyeg. Lüktet a szerelem.
A sokadik kikelet rendre ébreszt 
világot, terem rolók mögött újabb álmot.
Csak az ősz ne jönne. Akkor nem mennénk ölre,
sem szavakkal nem szúrnánk agyon a napot, 
de a papot áldanánk, aki a paplakban adott össze, 
hogy állapodjunk meg örökre.

Akkor nem gördítettem akadályt eléd, talán csak fátylamat, 
ami mínusz tizenötben lett hirtelenkemény. 
Elég csapás volt az nekünk.
Hétévente mégis minden esküt feloldva újra 
megerősíttetnék, s ha szépkorban már
meglepőbb lenne egy eskü, mint a halál, 
az a pár év még lehetne hetedhét országra szóló újabb 


talány.



  2012.03.19.--2015.07.26.
ZsZs

2015. július 18., szombat

Ki ég velem

Átirat...
korábbi verzió: http://szusszanasnyi-zsefy-zs.blogspot.hu/2013/01/ki-eg-velem-evokacio.html
Ha szememen már dermedt fény,
kiben rejtőzik még remény?
Tüzet ki lop a Naptól, s lángja
beolvaszt-e a szivárványba?
Az Alföld virágzó rétjein
ki lesz ki utánad féltve int?
Ki rebeg érted csendesen
imát, hogy Isten szeressen?
Ha torkokat zár a sírás,
ki nyit utat, míg más sírt ás?
Ha szememen már dermedt fény,
kiben éled még szenvedély?
Ki lesz, ha kell tüzet fogva
veled lángol a pokolba!



2013.01.19.-2015.07.17.
ZsZs
*
Evokáció Nagy László: Ki viszi át a szerelmet c. versére
Zeneajánlásom: L. Cohentől:
http://youtu.be/k9GVk3AclEM


2015. július 11., szombat

az elhamarkodó firkász


aki éveken át minden percből
egyetlent sem veszített
beosztotta pontról pontra
s tempója lett feszített
annak mindig megmarad a
tudatalattijában
többkezest kell játszania
és sohasem gatyázhat

2015.07.11.



2015. július 10., péntek

embertelen


én könnyet ejtek minden elveszett cicáért
és megsiratom a kóbor ebeket
a földre hullt ártatlan fecskefiókákért
ha tenni értük fikarcnyit sem lehet
ha angyalarcú rémet tisztára mosdatok
feloldozni mégsem találok mentő okot
a gyermekét elhagyót az anyát gyűlölőt
megsiratom s áldom hogy nem ismertem őt
és fájlalom is hogy tőlem mind oly idegen
de velem se mennének többre úgy hiszem
bár könnyet ejtek minden elveszett cicáért
és megsiratom a kóbor ebeket
a földre hullt ártatlan fecskefiókákért
ha tenni értük fikarcnyit sem lehet
de érted ember könnyet hiába ejtenék
a hitem benned ha volt elvesztettem rég


2015.07.10.-2016.07.10.
Zsefy Zsanett

2015. július 9., csütörtök

tenyeremben csönd vagy



a seholban bujkálsz
nem lellek
végigmentem hiányodért
a semmi tengelyén
visszafordult lelkem érted
belém

csak űr maradtál
tenyeremben csönd
pedig ott vagy
mindenben
sehol és mindenütt


Átirat-2
2010.03.27.-2015.07.09.

*
Édesanyámhoz...

2015. július 4., szombat

nő, Nő, NŐ...


Most írd meg a nekrológot
vagy azt a pár sort in memoriam.
Javíthatnám, amit nem jól tudsz 
vagy tanácsomért adhatsz fricskát.
Egy-két botlásomon kacaghatnánk.
Ne kárörvendezz nélkülem.
Most add közre, ne írd kőre.
Most érdekelne, ki mit üzen.
Fréziát hozz és memoárod
a fészen is szórd majd szét.
Verseimet megoszthatod.
Hadd vesszenek szanaszét.
Azokat, amik csak skiccek
és kibontani nem lesz idő,
rád hagyja majd kuriózumnak,
aki még holtában is nő.


2015.07.04.
Cédrus65



2015. június 24., szerda

ha túl soká mégy el

"ha túl soká mégy" átirata


akik emlékezhetnének
legtöbbjük virtuális csillagok

akik maradtak
lábujjhegyen nyomodban
kezükben összemorzsolt tegnapok

a hír lehetne futótűz
nem csak szemetesbe gyűrt
olvasatlan rovat

hogy itt voltál
keveseknek lesz fontos
akkor már a halál a legfontosabb



2014.08.08.-2015.06.24.
Cédrus65

2015. június 21., vasárnap

most és mindörökké



lehetnél gazdag vagy lehetnél pária
mindenki másnak jön a világra
egyikkel cserélnél másiktól óvnál
attól függ az élet hol mennyit kóstál
ha szelíd az a baj ha agresszív gáz van
egyiket betakar a másik gyásszal

okosok fészbukon nyomatják rendre
tegnapra hazádat hogy tegyed rendbe
ki tudja elsőre megoszt vagy beoszt
ha megcsillan szemében valami gonosz

kerítést szaggatva gazdát szétverve
agyára köd borul hogy át lett ejtve
nem talált manit és amíg tört-zúzott
nem volt jobb terve hát neked behúzott
a börtöncellában lesz majd mit tenni
strasbourgnak munkát ad nincs hol heverni

leírták százan is milyen a világ
nem pusztán egy Erdő. s nem is egy Virág
de lehetnél gazdag vagy lehetnél pária
attól függ hol mikor jössz a világra
hiába cserélnél ami nem látszik

valaki épp veled életet játszik


2015.06.21.
Cédrus65











Idézet: http://www.babelmatrix.org/works/es/Vega,_Lope_de-1562/Ir_y_quedarse/hu/23043-Sz%C3%B6kni,_maradni

2015. június 18., csütörtök

egyiket-másikat

...monológ...


valahol elrontottam
pedig szimmetriára törekedtem
ha az egyik oldal kilógott
a másikon valamit hozzátettem
mikor elszakadt
magamat hibáztattam szidtam

és néha őt is

hiába volt minden akarat
neki tehetetlen voltam

mégis

ha a kezem nem érte el
próbáltam lelkéhez érni
ha kettészakadtam
csonkán kezdtem újra vele

együtt élni

de valahol elrontottam
és ezzel megyek el

végleg

nem számít igazat ad-e
vagy ahogy szokta

mégse


2015.06.17.
Cédrus65















Fotó: Bodor Anikó: Falak
Forrás: http://www.btmfk.iif.hu/bodora.html



2015. június 16., kedd

Álmok holtvágányon 2.

Átirat....Korábbi verzió


Rólad visszaverődött minden szólam.
A dalok azóta bennem szólnak.
Most nélküled
keresek magamnak bálványt.
Nem érezhetsz mögötte semmi ármányt.

A szerelvény veled másfelé halad.
Szívemen nem fut át feledésvonal.
A holnap mégis mi-sem-történt ébred.


Én is álmodlak tovább
téged.

2012.06.21.-2012.10.07.-2015.06.16.
Cédrus65
*
Fotó:   Fővonal - Puffancs - indafoto.hu

2015. május 28., csütörtök

Porosodok(k)


Franc se tudja mi vonz ide.
Ha itt vagyok ráz a hideg.
Nincsen szerki. Lomkamrában
költők hada (sz)ül válságban.
Néha egy kéz belekavar,
ne fedje a sz@rt az avar.

Itt dekkol a dokk szatírja.
Hőst játszik de alig bírja.
Piros orral vagy majrézik,
vagy magasztal s amíg vérzik
könnyet hullat egyre-másra.
(Felmászik a katedrára.)

Árboc körül nő a színfal.
Semmi ágán lógunk kínnal.
Sátrukat akik felszedték
Holdkatlanba tértek nemrég.
Verssorokat porttól óvni,
ne szaporodjon a bóvli,
nem maradt csak korhadt támfal.
Rajta döglött kormoránnal.


2015.05.28.
Cédrus65

2015. május 26., kedd

Vasárnaptól - átirat (Dokk)

https://youtu.be/eB7hLSAwmjM


A hétfő lázgörbe. Higanyként húz fel.
De az estédbe ismét nem férek be.

Talán másnapra jut melegedből.
Az sms mást mond. Legközelebb.

A szerda ölébe fészkel a kétség.
Együtt alszunk el. Nélküled.

Az azt követő nap rád tárcsáz. Késő.
Lepedőm ráncain megült a hideg.

Pénteken simulok körvonaladra.
Az éjszaka gyötrőn körbevesz.

Szombaton kellene valamit mentsek.
Egyetlen érdemest sem lelek.

Naptáram lapjait este kitéptem.
Nélküled nincs nap. Már fel sem kelek.


2015.05.26.- 2015. 06.18.
Cédrus65

2015. május 20., szerda

Hal-dokk-ló

var.3.


itt halhatatlan nem leszek
csak hallhatatlan kis neszek
pár tüsszentés pár krákogás
vagy néha egy kis szipogás
de semmi más se tűz se víz
itt valamit se visz a víz
ha tatra döglött sirály hull
vigyoroghatsz kajánul 
lelke múlt s ami maradt
azt felzabálják a halak
de amíg szárnyam nem törött
körözgetek víz fölött
hisz dokkolni nem lenne jó
míg sárt dagaszt a szárnyas ló


2015.05.20.
Cédrus65

2015. május 19., kedd

Hal-dokk-ló

var.2.

itt halhatatlan nem leszek
csak hallhatatlan kis neszek
pár tüsszentés pár krákogás
vagy néha egy-egy nyihogás
de semmi más se tűz se víz
és valamit se visz a víz
ha tatra döglött sirály hull
ők vigyorognak kajánul
lelke múlt s ami maradt
azt felzabálják a halak
de amíg szárnyad nem törött
körözhetsz a víz fölött
mert dokkolni úgy nem való
ha elméd másképp szárnyaló



2015.05.19.
Cédrus65

Hal-dokk-ló

var.1.

itt halhatatlan nem leszek
csak hallhatatlan kis neszek
pár tüsszentés pár krákogás
vagy néha egy-egy nyihogás
de semmi más se tűz se víz
és valamit se visz a víz
ha tatra döglött sirály hull
- az égben élhet királyul -
a teste mégis itt marad
hogy megcsócsálják nagy halak
s amíg szárnyad nem törött
körözhetsz a víz fölött
de dokkolni úgy nem való
ha kis hal vagy s nem szárnyas ló


2015.05.19.
Cédrus65

2015. május 18., hétfő

álmodozók


két  apró csepp a lavórban
unta magát s hébe-hóban
álmodozott de jó lenne
mosdókagylóban pihenve
vagy a kádban napnyugtával
lány hajára hullni bátran
végig futni arcán nyakán
megpihenni  lapos  hasán
hancúrozni egyre lejjebb
nem merészkednének beljebb
térdkalácsról leugrani
szép lábfején szétomlani
végül sok kis apró cseppben
elfogyni a végtelenben


2015.05.18.
Cédrus65 :) 

2015. május 16., szombat

Levegőt!

 - átirat -2015.11.16.


Néha sok, máskor alig.
Beosztanád holnapig.
Mint korty vizet a tengeren,
míg holnapodat retteged.
Innen oda hív az út.  
Itt bozótvágó, puska, rúd.
Ott falat húznak, védenek.
Be ne juss, ám kérheted.
Alámerülsz vagy partra érsz,
hullafoltos lesz az ég.
Magad maradsz, nem vitás.
A más világ is másvilág.
Kik elmentek, tán emberek,
de tovább lépnek a fegyverek.

2015.05.16.
Cédrus65

2015. május 15., péntek

Világőr


Ha a világ labda lenne,
elkapnám, hogy ne essen le,
pöttyeit leszedném sorra,
megforgatnám csillagporba.

Ha a világ labda lenne,
s nem pördülne csak lebegne,
Isten ujját fölé raknám,
mozdítsa ki, amíg lakják.

Ha a világ labda lenne,
s bepattanna a kertembe,
megtartanám. Sokan vágyják.
Itt majd egyszer megtalálják.


2015.05.15.
Cédrus65


2015. május 13., szerda

Vendetta


Egy pengeélen lenge szél
víg táncot lejt, de nem beszél.
Hallucinál a lámpafény.
Hiába ég. Sötétben fél.

Betonmagányba költözött
egy maffiától üldözött.
Bár reggelije körözött,
ő maga nem körözött.

A pengeélen fény pörög,
az üldözött már nem hörög.
Maffiózó félbevágta.
Nem hiába félt a lámpa.


2015.05.13.
Cédrus65

2015. május 12., kedd

Kétségbe vagyok esve - avagy mielőtt felhúznak a deresre


Sem ez, sem az, de még szörnyű gyerekkorom sem volt, azaz részeges apám, csalfa anyám híján teljesen normális családban éltem. Hát, hogy a tekergő  fityfenében lenne esélyem  megverselni a szenvedésem? Hisz soha még egy árva tetű sem volt a hajamban, de a latyakba is csak ritkán játsztam. Játsztam. Így, ahogy ki-mű-velt főnek illik, hogy modernke(n)dőre ne váltsam. Ár-tana a renomémnak. De szellemi nyo-morékként sem szeretnék játszani. E bőrkötésben nagy koponyának lenne jó látszani. Hajam alatt kereshetnél ugyan korpát, miközben hozom a formát, hogy aszerint szitáld át, mi marad. Ha döglött már a halad, nyugodtan fogd rám, hogy miattam nem halad. A disznó szemén is meg-érett a  hályog. Azóta nem leli  a moslékos vályút. És helyben is vagyunk. Mert a disznó sem tabu. Se kövérre hízva, sem szövegben. Nyomathatjuk magunk vagy tömegben. Azért sem mondom meg, mi van az öledben. (szigno:Töketlen.)


2015.05.12.
Cédrus65

Már a kezem se a régi 2.


(- meghúzva -)

Olyan, mint a pergamen.
A főnökömé volt ilyen.
Bunsen égő mellett véletlenül
alkoholt öntöttek rá.
Évekig kesztyűt viselt.
Vajon hány kéz simogatta és
hány kezet érintett meg így?
Lehet ma is csak azt
az első simogatást dédelgeti.
Nyakamon gyűlnek a ráncok.
Arcom petyhüdt. A mosolyom inkább grimasz.
Gyakran magyarázom, hogy ez nem harag.
Csupán ez is eltorzult, mint annyi más.
Hét éve semmi smink. Anélkül pedig az ajtóig se.
Leszoktattam a környezetemet.
Fokozatosan, megfontolva.
Amilyen vénségemben leszek.
Kilencvenhétben kezdtem.
Apu és anyu megbetegedett.
A kezem már nem a régi.
Mégis egyre többször érzem,
valakit akkor majd jó lenne megölelni.


2015.05.12.
Cédrus65

2015. május 9., szombat

fotóDALbum



már összetéptem és nem ragasztom újra
nem érdekel ha nyomot hagysz egy újban
hideg vagy hogy felolvadjak benned
a technokol rapidban ott feledlek
a darabokat összerakni véges számú
mozdulattal képes már nem vagyok
mert elvagyok magammal
az emlékedet kell most levakarjam


2015.05.07.
Cédrus65

2015. április 25., szombat

FigyelmeDlenül

avagy amikor a költő (sem) látja a végét...

Ha lehetnék meghökkentő, figyelne tán a világ,
sárgalázból fehér kendő, amit csak a hideg ráz.
Körben szikla, lennék árok, amiben úgy elvesznél,
elmondhatnád nem találod magadat, lehúzlak én.
Kapaszkodnál a hiányba, tenger ágya fogja vagy,
látod mondtam, hogy hiába, ha túl messze van a part.
Csendes itt az óceán is, nevemet nem zengi hab.
Tajtékozva kire vársz? Rég Mariana árka tart.


2015.04.25.
Cédrus65

2015. március 6., péntek

Kesergő

Egy nem mai ...:


Még mindig pálcák roppannak,
ahogy törtek régen is felettünk,
de meddig kell száraz gallyakat
udvarainkban darabokra szednünk?

Mert havasi gyopárt rezgetett a szél,
s az a szál virág miénk volt egykor,
mert folyóink görbületén
messzebb is ránk csillogott a mennybolt,
mert az ott honos már nem otthonunk
- meg sosem  értjük -,
a szívünkbe zárt határt
csak emlékként idézzük?

Az időt bokrára kötötte kezünk..

A szem mindig visszafelé tekint,
pedig láncként tartana, ha karolna a sok kar,
de mi összefogná már megint másként akar.
Csak elemez régi diadalt, ajkán ősi dallal.

Na és hová tartasz így magyar
az örök vissza-kanyarral....?


2011.06.20.
Cédrus65
*
(Fotó: tengerekesfolyokelovilaga.network.hu) )

2015. március 1., vasárnap

Egyedül

Zeneajánlóm: Beethoven - Silencio
https://youtu.be/39DNaNAMKAU?list=PLB72100E7461A881D

Az ember egyszer csak magára marad,
ahogy elindult, amikor elszakadt.
Az út végére is ugyanúgy ér.
Elpattan valami. Talán egy ér.
Az idő és tér ott elveszett.
Már nem kergeti a felleget.
Az avar lehet oly hangtalan,
ha hűvös ősszel betakar,
s ahogy alatta bomlik az élet
nyűtt sejtekből ismét ébred.
Kibújik bimbó, sziklevél,
féreg, rovar. Szárny rebben
és nem jut eszébe egynek sem,
ha földre született röppenjen.
Ha röpül, nem vágyik más eget,
nem tágítaná ki a teret.
Vannak. Amíg még lehet.
Együtt vagy külön, nem érdekes.
Csak az ember olyan különc,
haladni szeret külön-külön.
Bűnösen is és bűntelen
egyre feljebb, ha kell, ha nem.
Ha Isten egétől szédül már,
hittel, hitetlen mindig vár.
Valami mást. Rendhagyót.
Kapaszkodót vagy biztatót.
De hiába minden intelem,
véget ér, ami nem végtelen.
Apró kis férgek foglyaként
elenyész, amit még remélt.
Egekbe száll és felejti,
hiába kutatta ezernyi
tudatban is tudattalan,
miért van az, hogy egyszer csak
az ember úgyis maga marad.
Ahogy elindult, ugyanúgy ér
az út végére. Oda egyedül lép.



2015.03.01.
Cédrus65

2015. február 22., vasárnap

ét-elosztás


a végtelen
oly képtelen
fekvő nyolcas
lételem
sötét lyuk
nem mérheted
körben fények
képkeret


egy tál leves
még épp meleg
sorvégén vagy
érkezett
végtelen
azt észleled
csak ennyi jut
meg képzelet


2015.02.22.
Cédrus65

2015. február 12., csütörtök

leszakadt


szórakozottan tekergeti
a meglazult inggombot
majd sörért nyúl
és háborog
hogy megint mint a pisi
pedig az anyja is tudja
így nem szereti

felvarrhatnád
löki az inget az asszony elé de
anyja már süket és kicsit vak is
ő meg ötvenen túl csak tehetetlen
elfogadta hogy minden kész
jó volt ez így eddig
másképp szerinte lehetetlen

végül feláll - kezében tű cérna -
és dühösen megkeresi
mert elgurult

ha helyére kerül
összetarthatja még a két oldalt
anyát és fiút



2015.02.12.
Cédrus65
Fotó: Internetről

2015. február 10., kedd

aukció

kalapács alá került a szívem
az agyamra tegnap licitáltak
a legtöbbet te ígérted érte
mindkettővel biztos jól átvágtak

az egyiket újra dátumozták
a szavatosság nyolc éve lejárt
a másikat akárhogy is féltem
szívtelenül azonnal leáll


2015.02.11.
Cédrus65
Fotó: Internetről

Lódítás

Nem rozsdál még szívemen lakat, de
féltve gyűjtöm napjaim atommagjait.
Elektronfelhőbe bugyolálom magam,
lehet így is vonzóak protonjaim.

Csak az agy kényszer, hogy fel ne adjam.
Észérv diktál, néha érzelem.
Nem fény kell már, csak egy kis hazugság,
soká maradok még köztetek.


201502.11.
Cédrus65

2015. január 27., kedd

a háború forgatókönyve

ismét kifordult magából
a látványtól a tükör hányingerrel küszködött
amíg galamb szárnyába törölte a vért
cinikusan falra festette a maradékkal
peace

távozás előtt ahogy szokta
a túlélőknek néhány kétszersültet tett az asztalra
mellé egy palack vizet
a kapuban még visszafordult
jól emlékezett-e a házszámra

minden OK
gondolta
és fütyörészve befordult a sarkon

ott már várták a jólöltözöttek
ő rendezett arcvonásokkal bólintott
majd megszámolta a stekszet

a fegyver kicsit félrehúz és hangos is
vetette oda
de hatékony
legközelebb valami kellemesebb helyre
ez nekem túl hideg

a többi vigyorgó pofával bólintott
és tovább kereste az újabb lehetőségeket

2015. 01. 24.
Cédrus65
Fotó: Internetről

2015. január 24., szombat

háború



ismét kifordult magából
a látványtól a tükör hányingerrel küszködött
amíg galamb szárnyába törölte a vért
cinikusan falra festette a maradékkal
peace

távozás előtt ahogy szokta
a túlélőknek néhány kétszersültet tett az asztalra
mellé egy palack vizet
a kapuban még visszafordult
jól emlékezett-e a házszámra

minden OK
gondolta
és fütyörészve befordult a sarkon

ott már várták a jólöltözöttek
ő rendezett arcvonásokkal bólintott
majd megszámolta a stekszet

a fegyver kicsit félrehúz és hangos is
vetette oda
de hatékony
legközelebb valami kellemesebb helyre
ez nekem túl hideg

a többi vigyorgó pofával bólintott
és tovább kereste az újabb lehetőséget

2015. 01. 24.
Cédrus65

2015. január 16., péntek

Bakelit ég


Szétporlik egy csillag a bakelit égen,
angyallábnyomokat szikrákkal behint.
Szunnyad még a többi felhők rejtekében,
ványadt hold sarlóján álmos este ring.

Utcák felett félve pillézik az álom,
attól tart a holnap rosszabb lesz, mint ma.
Beton házak fülén takaró a város,
semmit nem lát s nem kell mást hallania.

Beledörren néha egy kapu a csendbe,
távozott éppen vagy érkezett a gond.
Fordulna az idő, ha még lenne rendje,
de már meg se halljuk, a másik mit mond.



2015.01.16.
Cédrus65

2015. január 13., kedd

a zannyát -2.


a toronyház tövében gubbasztó
romház körül kergeti körbe
és örül az anyja
hogy nem loptak vasvillát
mikor kifosztották a sarki boltot
majd a kocsmát és a szomszédot
akinek miért is lenne bármije
ha a fél holdját a bank már felette
és a lakása is ráment a bizniszre


a hajdani dohszagot árasztó falusi portát
kutya se kerüli már

eltűnt a sín a busz meg nem jár
ráfizetéses lenne
akár a másiknak az anyja
aki az úristenit sem akarja
a statisztikát vállra emelni
megy inkább határokon át
strichelni

nem néz játékszabályt
sem senki anyját
színre színt tesz
vagy valami mást
mert az biztos hogy
rosszul keverik a kártyát

van akinek így is marad
a többi meg akár belehalhat



2012.09.04.-2015.01.13.
Cédrus65
*
...."a zannyát" c. versem meghúzva.
*


a lendület vége



garasoskodsz
forogsz egy pont körül
rögzített tengely
szab gátat
minden kilengésnek

kultúra

már nem hat rád
a napi rezsi
fékezi
a mozgást

hiába

tanultál
dolgoztál
lassan kenyérre sem

de ne félj
neked is marad
legalább egy tál

ha lerokkantál
beleköpheted a tüdődet


2013.07.05.-2015.01.13.
Cédrus65



átirata:
szocreál

már nem hat rád
a napi rezsi
fékezi
a mozgást

hiába

tanultál
dolgoztál
lassan kenyérre sem

de ne félj
neked is marad
legalább egy tál

ha lerokkantál
beleköpheted a tüdődet


2013.07.05.-2015.01.24.
Cédrus65


2015. január 12., hétfő

CSALÓDÁS


Elébe vágott viharnak, bátran,
vagy felhő-szárny alatt legénykedett.
Rárontott parkra, ereszre, fákra,
öreg ház ajtaján bezörgetett.

Madarat űzött. Megtépett szárnyat,
esőből ezüstlő vízcsepp-fűzért,
hol zivatar itatott szomjas szárat,
ha száradó vetések fejéhez ért.

Lehajló ágak nyújtóztak utána
és duzzadni kezdett bennük az ér.
Hiába dúlta fel a szél a tájat,
zápornak járt ki csak hála s babér.



2015.01.12.
Cédrus65


Fotó: Káprázatos fák Új-Zélandon (internet)

2015. január 11., vasárnap

magamra öltöm


hold ezüst fürtjein csillagok táncolnak
ezer fényszál játszik az ablakomon
napot húz magára fátyolnak a város
fázós válla körül parázs a nyomor
nyárrőzsék lángja még lelket lopna télbe
aszfalton fagyottan a szívem gurul
míg egy kapu lengve fülembe sikongat
felöltöm a csendet hozzád nincs más út


2015.01.11. - 05.06.
Cédrus65

Újraélesztés



Adok neked szívmasszázst,
s szádba leheletet,
igaz bennem sokat állt,
de talán kihevered.


Cédrus65



Dara

(József Attila bocsánatáért esedezve az átiratomért!!) 


Már egy hete csak a daráról
álmodok, mindig meg-megállva,
nyikorgó hangommal kísérve
forrt magában, forrt serényen.

Én még kétbalkezes voltam,
balt a jobb, jobbot balba vontam,
Hagytam a kozmásat a tálban,
a tejbepapit úgy sem komáltam.

De ahogy főtt és rotyogott bénán,
nem sikított, mint egy hülye vénlány,
s a csomók kéjesen, dacosan
tapadtak össze oly' szagosan.

Nem nyafognék, de most már nem fő,
most látom, a kutyámnak sem kő,
szürke hajam ragad már tőle,
Papikám még kaphat belőle.


2013.07.05.
Cédrus65


a zannyát



a toronyház tövében gubbasztó
romház körül kergeti körbe
s örül az anyja
hogy nem loptak vasvillát
mikor kifosztották a sarki boltot
majd a kocsmát s a szomszédot
akinek miért is lenne bármije
ha a fél holdját a bank már felette
s a lakása is ráment a bizniszre

*

a hajdani dohos
szagot árasztó falusi portát
kutya se kerüli már

eltűnt a sín a busz meg nem jár
ráfizetéses lenne
akár a másiknak az anyja
aki az úristenit sem akarja
a statisztikát vállra emelni
megy inkább határokon át
strichelni

nem törődik ki marad
s azoknak lesz-e darab falat
vagy sötétet örökítnek
a betonrengetegre

*

és a sötét egyre  nő
nem számít fagy jön
vagy déli hő
egyre vastagabb

nem néz játékszabályt
sem senki anyját
színre színt tesz
vagy valami mást
mert az biztos hogy
rosszul keverik a kártyát
s az osztásnál megint csalnak

van akinek így is marad
a többi meg akár belehalhat


2012.09.04.
Cédrus65

Por vagyok


míg fejemre homokot szórtam
igazságot kutattak egy porszemnyi jómban
s hogy helyette egész porfelhőre leltek
magamra hagytak a kétkedő lelkek



Cédrus65

KedvesN!


105. (?!) születésnapodra...:))))))))))))))))))
(Nem hagyhattam ki!)


Igaz nem vagyok falióra,
de gyorsan ketyegni kezdett bennem a szerkezet,
vajh' hogy lehet százöt évesen festeni
reszkető kézzel is csodás képeket..?
Lehet én akkor már a hamut sem mondom mamunak,
mert fogalmam se lesz, mit jelent,
a "batyumban" tán pora sem lesz csontjaimnak,
és eszem veszi  már az is,
ha a tükörképem felismerem..
De lásd, hogy milyen önzetlen vagyok,
rövid életemen tovább nem morfondírozok,
inkább alig több, mint fél annyi idősen hajtok fejet,
egy másod gyerekkorát élő kedves ismerősnek!
:)
Isten éltessen N(óri)!



2010.10.30.
Cédrus65


gáz


csak porfogó a gondolat
ha tettre nincsen készen
a szoknya korcát s ráncait
a férce tartja kézben
de nem takar ha kimaradt
az öltés fontos helyen
lecsúszik hátsód kidagad
mint semmi a vízfejben


2013.07.05.
Cédrus65

2015. január 10., szombat