Én oktalan beloptalak,
s most itt dobogsz
e szűk keretben.
Holtomiglan
Míg kezemben kihűl a hely,
tenyered melege útra kel.
és az óra azóta ketyeg. Lüktet a szerelem.
A sokadik kikelet rendre ébreszt világot,
terem rolók mögött újabb álmot. Csak az
ősz ne jönne. Akkor nem mennénk ölre, sem
szavakkal nem szúrnánk agyon a napot,
de a papot áldanánk, aki a paplakban adott
össze, hogy állapodjunk meg örökre.
Akkor nem gördítettem akadályt eléd,
talán csak fátylamat, ami mínusz tizenötben
lett hirtelenkemény. Elég csapás volt az nekünk.
Hétévente mégis minden esküt feloldva újra
megerősíttetnék, s ha szépkorban már meglepőbb
lenne egy eskü, mint a halál, az a pár év még
lehetne hetedhét országra szóló újabb talány.
2012.03.19.--2015.07.26.
ZsZs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése