A Simonyi úton hajolt rá az este. Egyszerűen, csendben,
szinte szeretgetve. Tini szíve ismét megvadult, ahogy a
Hold ezüstje hajába túrt. A sok pimasz árny a fák mögül
sziluettjébe elmerült. A szoknya ránca combra simult.
Nem férfi kéztől, szemtől pirult. A Pálma felől régi slágerek
kúsztak végig a flaszteren, és az öreg hársak járdaszélen
bólogattak hozzá szótlan, szerényen.
A fodros ég még nem szakadt. Felhőcsipkéje amit kell, takart.
De a lányos hév és a szende báj így is elbűvölte az éjszakát.
szinte szeretgetve. Tini szíve ismét megvadult, ahogy a
Hold ezüstje hajába túrt. A sok pimasz árny a fák mögül
sziluettjébe elmerült. A szoknya ránca combra simult.
Nem férfi kéztől, szemtől pirult. A Pálma felől régi slágerek
kúsztak végig a flaszteren, és az öreg hársak járdaszélen
bólogattak hozzá szótlan, szerényen.
A fodros ég még nem szakadt. Felhőcsipkéje amit kell, takart.
De a lányos hév és a szende báj így is elbűvölte az éjszakát.
2010.07.24. -2012.06.12.-2016.12.19.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése