2016. március 28., hétfő

Kitörésre alkalmatlan(?)









Tudom,
szebb lennék lepkének,
de a sors kényszere,
a mindenkit irritáló
musca domestica-gúnya feszül rám,
amíg vérbe fagyva
tenyeredben utolér a vég
annyit se mondasz rá(m),
ne
légy!


2010.05.12.-2016.03.28.-2016.06.19.
Zsefy Zsanett

2016. március 24., csütörtök

exitus-vízió infarktus után

akkor hát vége.
a komód megindult felé s azt kérte a leveleket még kösse át. de tényleg.
jobban elférnek és nem csúfítják az asztalát. a gyertya! már az is csonkig
égett, de nem bánja majd gyújtanak érte újat, a haját meg megfésülik újra,
míg a holnap feketébe vonja az egész szobát. a percek kínlódva telnek.
nem mernek ketyegni az órák, ahogy hallgatják pulzusa rossz ritmusát.
nincs hangja, torkába fojtva a szomszéd sem hallja. nincs vonal, nincs aki
betakarja, csak a részeg szoba hintázik, amíg vár. a karja teljesen zsibbadt,
s ha reggel rálelnek ez a kínpad már testének nem lesz tetthely, egy hang
benne csendre csendel, mert elnyomja magában: kár.


2010.02.10.-2015.03.08.-2016.04.03.
Zsefy Zsanett

DOKKon:



Bakkné Szentesi Csilla
kép-zavarok infarktus után

akkor hát vége.
a komód megindult felé s azt kérte, a leveleket még kösse át. de tényleg
jobban elférnek, mint szétszórva az asztalán. a gyertya! már az is csonkig
égett, de nem bánja majd gyújtanak érte újat, a haját meg megfésülik újra,
míg a holnap feketébe vonja az egész szobát. a percek kínlódva telnek.
nem mernek ketyegni az órák, ahogy figyelik pulzusa rossz ritmusát.
nincs hangja, torkába fojtva a szomszéd sem hallja. nincs vonal, nincs aki
betakarja, csak a részeg szoba hintázik, amíg vár. a karja teljesen zsibbadt,
s ha rálelnek reggel, ez a kínpad, ami test volt, lesz néma tett-hely:
egy hang benne csendre csendel, mert elnyomja magában: kár. 

Maradtak a Dokkon


Heten, mint a gonoszok...
MaradanDOKK-os verseim: 
(2016.03.24-i állapot)
Bakkné Szentesi Csillaa lelki fájdalom anatómiája (2)306 
Bakkné Szentesi Csillafagyos, forró906 
Bakkné Szentesi Csillaképmás278 
Bakkné Szentesi CsillaLátogatás-ok ())244 
Bakkné Szentesi Csillaleszakadt416 
Bakkné Szentesi CsillaMegszállott -468 
Bakkné Szentesi CsillaVasárnaptól (2)276 

2016. március 21., hétfő

élet kék - remix

...a Medúza c. versem 2. átirata...


lassan szálló pihepárt követ tekintetünk.
a fává gyökerezett élet lomböleléséből
kirebbent két madár. azóta asztal-
csendben fogynak a napok. pezsgős
éjszakák buborékos fényei verődnek
vissza kótyagos álmokon. az otthon-
meleg radiátorán kezünk lejjebb csavar
egy-két fokot. száradó ruhák illatában
levendulakék illúziót altat az idő.

zizegő vánkoson száraz szirmok.
szúrós érintésük nyomán bizsergő
sebeket ápolunk. álmodunk.

majd fekete-fehérbe villan az utca.
egy kockányi visszatérő kép széleit
bélyegfokokra csipkézi a véglegesség
rémülete. a magány. ellene szemünkre
kendőt szorít kezünk és hallhatatlanná
imádkozzuk a szeretni-készt. s ha a
tengernyi bánat hasadt öléből éled a vég,
szivárványszemű szirénként várunk
medúzacsókokra, hogy minket is áttetsző
testébe fogadjon a mély. de ébredünk.
levendulakék illúziót túr szét az idő.



2011.10.19.-201603.21.-2016.03.21.
Zsefy Zsanett

2016. március 20., vasárnap

Szemlesütve - átirat

Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
Mint penge, élesen utat vág a fenyők ágai között,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra, hogy megszámlálja
tovatűnő remények zsenge fűszálait. Verebek hangjának
nyit teret a napfénnyel melegedő karcos emlékezet.
Magasba emeli kezét pongyolát terítve anyám
vállára. Én meg csak várom szemlesütve, hogy
az enyészeté legyek ezen a kis padon, mint a
rügyekbe-halt nyár egy el sem kezdődött napon.


Átirat - 2011.05.11.-2016.03.20.-2016.11.21.-2017.03.24.
Zsefy Zsanett

2016. március 17., csütörtök

élet kék

...a Medúza c. versem átirata...1.


az életfává gyökerezett vágy lomböleléséből
maradó-menősen kirebbent fészkéből két
kismadár utánuk csak lassan szálló pihepár
emlékét őrizzük

azóta asztalcsendben fogynak a napok
pezsgős éjszakák buborékos fényei
verődnek vissza kótyagos álmokon
az otthon-meleg radiátorán
lejjebb csavar kezünk egy-két fokot
és a száradó ruhák illatában
levendulakék illúziót altat az idő

zizegő vánkoson száraz szirmok szúrós
érintése nyomán bizsergő sebeket ápolunk
álmodunk

majd fekete-fehérbe villan az utca
egy kockányi visszatérő kép széleit
bélyegfokokra csipkézi a véglegesség rémülete
a magány
ellene szemünkre kendőt szorít kezünk és
hallhatatlanná imádkozzuk a szeretnikészt
s ha kristályüvegen széttörik a tengerré nőtt
bánat - hasadt öléből éled a vég -
szivárványszemű szirénként várunk
medúzacsókokra hogy minket is
áttetsző testébe fogadjon a mély
de ébredünk

levendulakék illúziót túr szét az idő


2011.10.19.-201603.21.
Zsefy Zsanett

2016. március 14., hétfő

empátia


engem toleranciára nevelt az apám
beleélésre más élethelyzetébe
más fejével megértésre
nem volt belőle sok előnyöm
csak nyugodtan teltek az éjszakák
*
kilencvenhét kora tavaszát részvétlen
zavarta el a visszatérő téli szél
mintha tudta volna hogy már arra a pár
slukkra sem tudsz kimenni a klinika elé
a hetekig tartó fájdalom morfiuma
a gyógyszeres szoba polcán maradt rejtve
az orvosi köpeny zsebét
hiába húzta le nap mint nap több ezres
egyre kevesebbet ért
akkor dühtől fuldokolva megtiltottad hogy adjak
úgysem kapod meg
csak azt hazudják hogy már az sem elég

tizedikén aztán eltoltad magadtól
az utolsó esélyt
még nem csukták le a szemed
amikor megérkeztem
őt percet késtem

s csak néztem azt a régi kedvest

a folyosó végén a főorvosnő trécselt
akkor láttam ott először
rájöttem honnan ismerem és odaléptem
meghalt édesapám
tudom - válaszolta
a gimiben megszokott stréber faarccal
*
(tudod?
se sajnálom se részvétem és a morfiumról tudsz-e?
hát legyen akkor neked sok morfin is kevés)


2016.03.14.
Zsefy Zsanett/Cédrus65/

2016. március 13., vasárnap

A mentőangyal bukása

Mert csillagtüskék sebzik az éjszakát
esténként segítségre készen várom:
csipesszel, kötszerrel, ha nem sikerülne a tervem,
hogy minden csillagot megszelídítsek.
Olyanok, mint a sünök. Összegömbölyödnek
vagy sziporkázó tüskéikkel az égboltot döfködik.
Az éj meg hang nélkül tűri,
hogy egyre több sebből vérzik.
Menthetetlen mazochista, akár csak én.


2016.03.13.-14.-2016.06.18.
Zsefy Zsanett/Cédrus65/










eredeti:

Csillagtüskéktől sebzett vadként vesztébe rohan az
éjszaka. Visszatarthatnám, de a karomban is kimúlna.
Naponta temethetném agysejtjeimbe, hogy ismét fel-
élesszem. Esténként mégis segítségre készen várom
- csipesszel, kötszerrel, ha nem sikerülne a tervem -,
hogy minden csillagot megszelídítsek. Olyanok,
mint a sünök. Összegömbölyödnek vagy sziporkázó
tüskéikkel az égboltot döfködik. Ha bántod, ha nem,
mindig visszatérnek, és egyre több sebből vérzik majd
az éjszaka. Rájöttem, ő is menthetetlen. Kis mazochista.

2016.03.13.-14.
Zsefy Zsanett/Cédrus65/

2016. március 10., csütörtök

romházi együgyű capriccio



blugy-blugy
bugyog a lefolyó
csipp csepp
csöpörög a csap
nyíík nyik
nyikorg rá az ajtó
- vagy a padló? -
bummm
ssssssssss
lelépett a huzat




khm khm
köhécsel a lépcső
sity suty
munkával készült
kárr kárr
szól rá kint a varjú
uh hu
hun van a bagoly?
- a faüregben te buta! -

csip csipp
jó falat a csirke
reccs reccs
jajj szegény nyaka
cupp cupp
csámcsog a nép rajta
s rá
bim bam
(nem érte szól harang)


2016.03.10.
Zsefy /Cédrus65/

2016. március 7., hétfő

Lepkecsömör - továbbgondolva: Giccs vs giccs


Lepke fészen, papíron, lepke minden térben,
körülötted tavasz van, de én meg sem érzem.
Kibomlanak a rügyek, az enyém megfagyott,
van akit az éden régen falak között hagyott.

Tulipiros szívekből kihajt majd a rózsa,
nem tűnik fel, a világban gyűlik a vértócsa.
Virágszoknyás nappalok, illatfürdős éjek,
sokan csak a virtuális madárfüttyben élnek.

Habos-babos felhők alatt ördög Istent játszik,
- ez nem óda a tavaszról, gondolom, hogy látszik -.
Nem néz soha tükörbe, kit riasztana arca,
virágkoszorút fon fejre, szarvát úgy takarja.

Rajtam kopott kabát van, lyukas minden zsebe,
a múltamat máshol őrzöm, jövőm nincs már bele.
Kék madár és korallzöld tenger a te álmod,
azért addig nem nyalok be, hogy legyek a bábod.


Jövendölés

Elfogyott az eperfa, nincsen levele se,
éhen halt a selyemhernyó, nylon lesz helyette,
s míg a durva posztót méri ezután Deákné,
vászon helyett egy gyékény lesz több íródeáké.

Talán.

2014.03.10.-2014.09.13.-2016.03.07.
Zsefy Zsanett