2016. június 1., szerda

MEGFOGHATATLAN - (Árnyék)

átirat 2.


Téblábol, köztünk tekereg. Sok millió év torán
a gyászolt vagy épp éledő? Nem mutatja meg korát.
Melléd szegődik nyomtalan. Nem érint időt, s teret.
Ha rád talál, mint más világ, nem alkudozik veled.

Tétován elindul. Tántorog. Lépked komótos sután.
Majd fal mellé lapul, didereg, míg eped a fény után.
A sarokra érve eltűnik. Egy sikátor elnyeli.
Az utca torka a házfalakról az aszfaltra köpi.

Ha reflektor vakít, és éjbe vész kinek is tűnne fel
- senki sem látta -, hogy ott feküdt szélesen terülve el.
Nem mozdul. Lassan pirkad, ám az ereje egyre fogy.
Egy halk sóhaj sem hangzik fel, ha a Nap elébe rogy.

A fénnyel éled, s holta is tőle függ. Ne feledd,
egymás nélkül a Föld sem az, aminek képzeled.


2012.02.09.-2016.06.01.
Zsefy Zsanett

2 megjegyzés:

Zsefy Zsanett - Bakkné Szentesi Csilla írta...

Eredeti:

https://sites.google.com/site/zsefycedrusversek/lehunyom-ket-szemem/zsefy-zsanett-verseimrol/arnyek

Árnyék

Tétován elindul. Tántorog.
Lépked komótos sután.
Fal mellett oson. Lapul. Didereg.
A lámpafényben szalad tovább.

A sarokra ér és eltűnik.
Egy sikátor elnyeli.
A Hold sápadt fénye már
Az aszfalton leli...

Reflektor vakít, és éjbe vész.
Ajkát hang nem hagyja el.
Nem látta senki, pedig ott feküdt
Szélesen terülve el.

Nem mozdul. Lassan pirkad már.
Ereje egyre fogy.
Még egy halk sóhaj sem
Üdvözli a felkelő Napot.

Téblábol, köztünk tekereg
Millió éve már.
Haldoklik éppen vagy éled ő?
Sosem mutatja korát.

Veled van, követ, majd eltűnik.
Hagyva neked időt, s teret.
Majd visszatér és átölel,
Pajkosan játszva veled.

A fénnyel éled, s holta is
Tőle függ. Ne feledd!
Egymás nélkül a Föld sem az
Aminek képzeled.

Zsefy Zsanett - Bakkné Szentesi Csilla írta...

Az eredeti verzió keletkezési ideje valószínűleg: 2012. 02. 09.