2016. július 28., csütörtök

Egy korty a tegnapból

--átirat Nyitrai Réka feldolgozásához --

Ma is veled ébredtem,
mint annyi hajnalon.
A nap tekergő fattyúként
magamra hagyott.

Sóhajosan dőlnek rám a fák.
Szakadt árnyékai közt
sustorog a szökött szél.
Temetők hangjai.
Földre pingált hangulat
ünnepi köntösét
hagyom magamon terülni.
Nem kívánt dísze lett az ég:
gyűlölt másvilág.
Mennyiszer álmodtam szépnek,
- amíg mesélted -
milyen, ha mennybe szállsz.

De most sajduló minden kortynyi lég,
mi tartja bennem a napot.
Úgy adnék belőle neked
egy szusszanásnyi tegnapot.


2011.05.01.-2016.07.28.
Zsefy Zsanett

2016. július 22., péntek

Anna száll(t)

Anna száll(t)
Apám - Anyám hajdani égi-földi dialógusa


Míg földi létem hagyta zsenge szálként
hozzám hajoltál: védjen angyalod.
Nem számoltam félve vajon hány még
az érintés, mit neked adhatok.
Hogy édes volt vagy keserű az íze
a csókomnak, mi egyre csak fogyott,
mit számít már, ha szemem hamis színe
csak emlékként hagyott örök nyomot.

*
Már elfeledted hajam illatát is,
a hárs' hordozza talán még nyomát.
Az arcod éle gyenge holdvonás, mit
visszatükröz néhány fénybogár.
Az éjszakákban alig vannak színek,
de bennem virraszt minden ami szép,
mégsem érzem nyugodni a szívem,
pipacs-szerelmem elcsente az ég.


2014.08.11.-2014.11.09.-2016.07.22.
Zsefy Zsanett

*
Ez a versem képzeletbeli dialógus Édesanyám és Édesapám  között...  (Édesanyám Anna volt...Édesapámat két év eltelte után követte az angyalokhoz.)

2016. július 18., hétfő

2016. július 12., kedd

egyformán és mégse


egyiket
másikat
szeretted

szereted

úgy érzi
nem kapott
eleget

teveled

rárontasz
megkötöd
engeded

keveset

elhagyott
eloldod
keresed

nem leled

egyiket
másikat
szeretted

szereted

nem másért
egymásért
mind másért

gyereked



2016.07.12.
Zsefy Zsanett

2016. július 11., hétfő

Tegnap


ha eljön a világvége
én akkor is létezem
az leszek amire mégsem
emlékszik már senki sem


2016.07.11.
Zsefy

kép-zavarok infarktus után


akkor hát vége.
a komód megindult felé s azt kérte, a leveleket még kösse át. de tényleg
jobban elférnek, mint szétszórva az asztalán. a gyertya! már az is csonkig
égett, de nem bánja majd gyújtanak érte újat, a haját meg megfésülik újra,
míg a holnap feketébe vonja az egész szobát. a percek kínlódva telnek.
nem mernek ketyegni az órák, ahogy figyelik pulzusa rossz ritmusát.
nincs hangja, torkába fojtva a szomszéd sem hallja. nincs vonal, nincs aki
betakarja, csak a részeg szoba hintázik, amíg vár. a karja teljesen zsibbadt,
s ha rálelnek reggel, ez a kínpad, eddig test volt, lesz néma tett-hely:
egy hang benne csendre csendel, mert elnyomja magában: kár.


2010.02.10.-2016.07.11.
Zsefy Zsanett

2016. július 4., hétfő

Gödörben - átirat



Hallgatózom. Szíved csendes,
akár nappal, akár éjjel.
Kitöltötted rég a teret,
abban más már sosem fér el.
Szemben velem Hold enyeleg,
csillagoknak lenne párja.
Szeretkezne, de nem lehet,
az Úr őket másra szánta.

Itt maradok. Jó ez nékem.
Ha föld kérge betakarna
követ rakjál fölém kérlek,
ha az Isten megtagadna.
Hajnalodik? Az nem az ég,
csak az ásó széle villant.
A méret itt éppen elég.
Lelkem úgyis hozzád illan.


2013.06.18-2016.07.04.
Zsefy Zsanett