2016. október 30., vasárnap

Csak azt az éjszakát

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mert szememre nem jön álom rég,
a nappalok lassú haldoklásán
sárba tiport hitet és reményt,
a szegett kenyér sosincs falatjába
beivódott örök szenvedést,
a marakodók önelégültségét,
a két pofára köpködők sorát,
az ember ember ellen
jól kifundált haditechnikát.

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor azt hittem a jót nem álmodom,
hogy megéri pusztán hitben élni,
hogy a múltban nem lehet titok,
hogy a jövőt könnyű lesz megérni,
mert béke lesz itt, mint még sohasem,
hogy ima kell csak, mert az Isten érti
hol hit van ott kell legyen kegyelem.


Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor nem lesz körülöttem más,
mint a falak rideg fehérsége
és az ürességtől kongó lépcsőház,
mikor megdermed a csengő hangja
oly félelmetes a rám szakadt magány.
Csak azt az éjszakát add vissza, Uram,
amikor még gondolt más is rám!


2016.10.30.
Zsefy Zsanett

La Paloma
*
A firkám keletkezéséhez: Valaki keresett és keres egy verset, amiben ez a sor ismétlődik többször is:
"Csak az éjszakát vedd vissza, Uram?" ...vagy".... vedd el, Uram"...vagy "... add meg, Uram".

Mivel nem ismerem a verset és nem is bukkantunk eddig rá - még szabad a gazda!!! - firkáltam egy sajátot.... 

2016. október 15., szombat

Lélek-élek: KORREKCIÓ

Lélek-élek: KORREKCIÓ: Már majdnem megsimogatta azt a kedves arcot. De nem szabadulhatott a gondolattól, hogy ismét átveri. Nyolc napon túl gyógyult a hir...

2016. október 14., péntek

TEGNAP

A tegnap...két felvonásban....


holnapután - szólt a tegnap -
éppen az a ma leszek
amit akik még megérik
tegnapként emlegetnek
*
ha eljön a világvége
én akkor is létezem
az leszek amire mégsem
emlékezhet senki sem



2016.07.11.
Zsefy Zsanett
*
eredetileg a zárósor:
emlékszik már senki sem

2016. október 13., csütörtök

szívdonor és recipiens


Én oktalan beloptalak
s most itt dobogsz
e szűk keretben.


2012.03.19.
Zsefy Zsanett
A Holtomiglan c. versem prológusából....

2016. október 8., szombat

Néha óriás, néha törpe

1968-as fotóm

Sokáig óriásnak láttak, mint mókusok
a százéves tölgyet. Akkor még azt hitték,
az a valóság amit esténként mesékbe
szőttem, hogy továbbálmodhassák.
Akkor még az ismeretlenség
tárva hagyott ajtaján mellettem
gondtalan szökelltek be,
hogy összeszedjék az égről a
csillagkagylókat, a kerti padon
felejtett nevetéseket, a lombzúgásban
bujkáló szelet, a szél szárnyára tapadt
boldog napokat. Mint törpeszívbe
óriás lelke, tenyerükbe fért az egész
világ, és semmit sem féltve
osztogatták. Számolatlanul.
Nem szóltam rájuk, hogy holnapra is
hagyjál, mert az Üveghegyen túlról
egyszer csak nem lesz visszaút!

Most itt ülök. A hegy előttem csillog.
Nem látok át rajta. Én sem látszhatok.
Behunyom a szemem én, a hegynek
törpe, de nekik tán még óriás vagyok.

2016.10.07.
Zsefy Zsanett

Korábbi szerkesztésben:

Sokáig óriásnak láttak, mint mókusok a százéves tölgyet.
Akkor még azt hitték, az a valóság amit esténként mesékbe
szőttem, hogy továbbálmodhassák. Akkor még az ismeretlenség
tárva hagyott ajtaján mellettem gondtalan szökelltek be, hogy
összeszedjék az égről a csillagkagylókat, a kerti padon felejtett
nevetéseket, a lombzúgásban bujkáló szelet, a szél szárnyára
tapadt boldog napokat. Mint törpeszívbe óriás lelke, tenyerükbe
fért az egész világ, és semmit sem féltve osztogatták számolatlanul.
Nem szóltam rájuk, hogy holnapra is hagyjatok, mert
az Üveghegyen túlról egyszer csak nem lesz visszaút!

Most itt ülök, a hegy előttem csillog. Nem látok át rajta.
Én sem látszhatok. Behunyom a szemem én, a hegynek törpe,
de nekik tán még óriás vagyok.



2016.10.07.
Zsefy Zsanett

2016. október 6., csütörtök

Dokkon

Ezt a verset a Szalmaillattakaró helyére töltöttem fel, mert hiába vártam rá bármilyen reakciót.  Ebből arra következtettem, hogy nem méltó még visszajelzésre sem. Az Azon az éjjel c. vers feltöltésekor a Szalmaillattakaró olvasottsága már 33 volt. Így a cserevers olvasottságából 33-at le kell vonni, hogy reális képet kapjunk...