2017. június 17., szombat

szótlan halál



amikor a házak faláról
lecsordultak az árnyak és
aszfalttengerbe merültek mind
magukkal vitték a mosolyunkat
s mi felváltva igyekeztünk kimenteni
amíg a szurok-sűrű hallgatástól fuldokoltunk
a némaság minket is lehúzott a mélybe

a fény hiába dobott hálót
belegabalyodott testünket már
semmi sem szabadíthatja ki


2017.06.17.
Zsefy Zsanett

DOKKON:



Bakkné Szentesi Csilla
szótlan halál

amikor a házak faláról
lecsordultak az árnyak és
aszfalttengerbe merültek
magukkal vitték a mosolyunkat
s amíg felváltva igyekeztünk kimenteni
a szurok-sűrű hallgatástól fuldokolva a
némaság minket is lehúzott a mélybe
a fény hiába dobott hálót
belegabalyodott testünket már
semmi sem szabadíthatja ki 

A Dokkon az alábbi verzió van 2017.07.14-től:

a házak faláról lecsordultak az árnyak 
és aszfalttengerbe merültek 

magukkal vitték a mosolyunkat 

amíg felváltva igyekeztünk kimenteni 
a szurok-sűrű hallgatástól fuldokolva a 
némaság minket is lehúzott a mélybe 

a fény hiába dobott hálót 

belegabalyodott testünket már 
semmi sem szabadíthatja ki 


2017.06.17.-2017.07.14.
Zsefy Zsanett
*

2017. június 13., kedd

színezd újra 2.

kicsordult a felhő
az ég ablakán
talán anyám feledte
azt kitárva
mikor egy eltévedt viharmadár
csőrében  felvitte
apám karjába
pedig itt ülnek most is
velem szemben
s hogy egyszerre szólnak
minden rendben
helyre igazodnak a
pillérek oszlopok

de az égi teknő kékítője
már feloldott minden
szivárványszemű holnapot


2017.05.22.-2017.06.13.
Zsefy Zsanett

2017. június 12., hétfő

szeretni bele és ki


az ember azt hiszi soha
és egyszercsak mégis
bár kezdetben egy nagy csoda
mégsem tart ki végig
ami rövid lehet öröm
ha kisiklik ne bánjad
hogyha hosszán sosem töröd
fejedet azt válaszd


2017-06-12.
Zsefy Zsanett

2017. június 10., szombat

2017. június 5., hétfő

Szigethy tanár úr



az öreg kicsi volt és
mókás
ha minden klappolt jókat
horkantott
ha nem stimmelt azért is szívta
az orrát
még koncert közben is hiába
nem való
ha a zenekar félrehúzta
a karmesteri pálca kiszámolt röppályán
repült
s a próbatermen át követte szivacs majd
a kréta
kezében többet volt bármelyik mint
a hegedű
végül csak egy virágcserép
maradt
mert mi röhögve eltüntettük az összes
többit
s mire összeszokott végre
a banda
utolsó útján
kísérhettük

2017.06.05.
Zsefy Zsanett

2017. június 4., vasárnap

kéretlen érzéstelenítés

már mindennapos hogy bárhol és bármikor
most úgy tűnik
a hamisság soha el nem fárad
vörös tócsákban szegek pörögnek
és lassan  bizonyosság lesz a gyanakvásból
ahogy a fals illúziókból emelt várak
sorban összeomlanak
elfogynak a szimbólumok is
a kezeletlen sebek érzéketlenek
az üvöltések kiszűrhető háttérzajok lesznek
csak nehogy megszokottá váljon
hogy más éled újra az utolsó lélegzetedben


2017.06.04.
Zsefy Zsanett