2018. február 20., kedd

lesújtó



szavak röpülnek csillagok
papír egemen szárnyalok
füstöt okádó képzelet
szivárvány ívvé így lehet
mondatszalaggá versekké
széttöredezve teljessé
rámozdul néhány agy s lelő
előtted százé volt menőbb

kortársad vagyok olvasom
szétszaladt forma s tartalom
ez a jövő és nem a rend
abban nem látszik az új trend
kiáll és kiált csak úgy löki
aki nem érti (azt) fellöki
összeköt szétszed (és) kitálal
meghökkent s ettől imádjam?


2018.02.20.-21.
Zsefy Zsanett

2018. február 19., hétfő

44

Jagos István Róbert emlékére (1974.03.26.-2018.02.10.)

már nekifogtam párszor és
elolvastam tucat emlékezést
az én soraim olyan
szenvtelenek mintha
nem lenne mögötte semmi érzés
mintha két hónap összes
reménye és kínja lemarta
volna a varokat
már majdnem begyógyult az
összes seb de újra
felszakította a kapcsokat

hogy komolyan gondolta-e
vagy sem? nem ér már el
hozzá sem szó sem üzenet
választ hiába várunk az
összes válasz idelent rekedt
pedig vonzotta a fény ameddig
több volt mint sziluett
végül az ajtón mégis kicsente mind
ami nemhiába éltette
44 év tavaszán s telén


2018.02.19.
Zsefy Zsanett

2018. február 11., vasárnap

Jagi-hiányok


hogy hányszor halt meg végülis
nem számít már ha köztünk nincs
mert a versbe oldott gondokat
kristállyá érli a gondolat
tudjuk elment de meg nem holt
hisz bennünk él ki költő volt



2018.02.10.
Zsefy Zsanett

A túlélő halála

Jagi - Jagos István Róbert - emlékére


az ajtó kinyílt és ő lépett
egyszerre volt kint és bent
szólt és hallgatták és
hallgatott hogy szóljanak
előtte a nézőtér tömve
a tegnapi taps ólomsúlyától roskadozva
még jelezte hogy újra elindult
de nem hitték vagy nem értették
az ajtó felé nem követte senki
rá sem döbbenhetett hogy
csak neki volt ehhez a lépéshez lába
amikor hatalmas csattanással becsapódott
nincs mester aki kinyithatná azt a zárat


2018.02.11.-23.
Zsefy Zsanett

2018. február 2., péntek

a hálátlan asszony



sajnos naponta
kialmozza a féreglyukakat
hogy amit elnyeltek újra szem előtt legyenek
kifényesíti a halál kaszáját
hogy kedvébe járva távoltartsa amíg
mindennel nem végzett
megjárja a poklot is hogy
ne nélkülözzék körülötte a meleget
kisuvickolja a párja csigaházát
hogy ne kelljen a csápjait sem mozdítani
majd félig leengedi a felhőrolettát
hogy a párhuzamoktól elvakított áldott jó ember
végre megláthassa üvegtestét ami
egy régen hallott köszönömtől is
szétporlik



2018.01.20.
feltettem ide: bara

Aki nem jön be, az múlik...

Ma - azaz 02.02-án - kikukázták "a hálátlan asszony" c. versemet. Tegnap még érdeklődött a főszerki Tóth Csilla, hogy tehet-e fel kérdéseket, de a kérdések helyett reggelre kivágta a kukába. Édes pofa. A szubjektív versbírálat mintapéldánya. Elég régen érzem az unszimpátiáját, amit alig-alig  próbál leplezni, de annál inkább tagad.

2018.02.03.19:55-kor bírálanDOKK-osaim:
Bakkné Szentesi Csillaemberöltők tika96 módosít
Bakkné Szentesi CsillaHagyaték - avagy csillagokkal szépülő105 módosít
Bakkné Szentesi CsillaHelyjeggyel a végállomásig141 módosít
Bakkné Szentesi Csillakéretlen érzéstelenítés55 módosít
Bakkné Szentesi Csillatalálkozás84 módosít
Bakkné Szentesi Csillaami elkerülhetetlen116 módosít